Erdei iskola

A két negyedik osztály a tanév utolsó napjait Bogácson erdei iskolában töltötte.

  1. 06. 11. hétfő

Vonattal utaztunk Mezőkövesdre, ahol először az Iskolatörténeti Gyűjteményt kerestük fel. A 20-as évek tantermének hangulatát idézte fel a berendezés: a tanulói padok, a nevelői asztal dobogóval, a háromlábú tábla, palatáblák, tintatartók, iskolatáskák, nádpálca. A középső helyiségben a gimnázium emlékeit, az úttörő és cserkész mozgalom relikviáit ismerhettük meg. A harmadik szobában festményeket, szemléltető eszközöket, bizonyítványokat, naplókat és szakdolgozatokat láttunk. A híres matyó hímzőasszony, Kis Jankó Bori emlékházába is ellátogattunk. A népművészeti alkotásokon túl felelevenedett előttünk a régi korok családi élete. Mindenki kíváncsian szemlélgette a tárgyakat, próbálta beleélni magát a régmúlt időkbe. Majd a játszótérre mentünk, ahová pizzát rendeltünk. A finom ebéd után még jutott idő a szabad játékra is.

Egy órakor busszal utaztunk tovább Bogácsra. Szállásunk 7-8 személyes kis faházakban volt a Kökölyszi Gyermeküdülőben, ahol Straub Zsolt táborvezető fogadott minket. Délután felfedező túrát tettünk Bogácson. Térkép és QR kódos feladatlap segítségével fedeztük fel a település fontosabb helyszíneit, és sikerült minden kérdést helyesen megválaszolnunk. Füles, a tábor kutyája ide is elkísérte a csapatot. Nagyon megszerettük! Az esti program just dance volt, ahol mindenki fergetegesen táncolt! Szuper volt a hangulat!

 

  1. 06. 12. kedd

Délelőtt rádiós vetélkedőn vettek részt az osztályok. Zsolti bácsi változatos feladatokat állított össze, melynek legtöbbjét sikerült is hibátlanul megoldani. A szoros versenyben végül két pontos fölénnyel győztek az a-sok. Délután csokikeresésre indultunk GPS segítségével. Az „a” osztály hamarabb indult, s hamar meg is találták a dobozukat. Minket, „b”-seket az első leágazónál jobbra vitt a műszer és szépen számolt visszafelé, ezért nyugodtan haladtunk a jó kis kaptatós úton felfelé. Már jó ideje gyalogoltunk, amikor egyszer csak eltűnt minden a kijelzőről! Innentől a józan paraszti eszünkre kellett hallgatni. Egy szép nagy hurokkal visszakanyarodtunk a tábor felé, és azon tanakodtunk, hogy Zsolti bácsi biztos a táborban rejtette el azt a fránya csokis dobozt! Csak jól meg akar túráztatni minket! Ahogy visszaértünk, kiderült, hogy nem kellett volna az első elágazónál jobbra mennünk. Csak hát a szerkezet a műholdról veszi a jeleket, és kb. 15 m-t eltérhet. Ez ugye semmi, ha a műholdhoz viszonyítjuk, de nekünk pont elég volt, hogy máshová jussunk. A melegben amúgy is kitikkadt, s kissé csalódott csapat nagy része úgy döntött, ő már nem indul neki újra a keresésnek. De néhány igazán kitartó gyerek vállalta, hogy megkeresi és visszahozza velem az elrejtett csokis dobozkát. Így hát öt tanulóval nekivágtunk az új próbatételnek, most már két GPS-szel. Ment is minden, mint a karikacsapás, s egy magasles mellett meglett a hőn áhított kincs! Örültünk is neki! A táborba visszatérve kiosztottuk a csokikat, amit mindenki azonnal, még vacsora előtt megevett. Megdolgoztunk érte alaposan!

 

  1. 06. 13. szerda

Nagy eső volt előző éjszaka, de reggelre szerencsére szép idő lett, így hát nekivághattunk a betervezett túrának. Bogácsról a piros turista jelzésen mentünk át Szomolyára. Ez durván 3 km, de néhol pocsolyás, csúszós rész lassított le minket. Mindenki megúszta esés nélkül, de hogy néztek ki a cipőink! Néhány kép hűen bizonyítja, hogy nem volt nagyon könnyű út. Szomolyán bementünk a fazekasházba. Láthattuk, hogyan formálódik az ügyes kezek alatt a kis korsó. A szép cserépedényekből néhányan vásároltak. Majd felgyalogoltunk a tájházhoz, ahol Miklós bácsi mesélt nekünk a mésztufába vájt barlanglakásokról és lakóiról. A hideg ebéd elfogyasztása után a kaptárkövek felé vettük az irányt. Ezek a Bükkalja leghíresebb képződményei. Legnagyobbika a “Király széke” nevet kapta. Különös, kőzetbe vájt kőfülkéiről máig nem tudták bebizonyítani, hogy urnák elhelyezésére használták, vagy inkább méhészkedéssel függ össze. Közülünk sokan a nehezebb feljárón jutottak fel a tetejére, ahonnan csodás panoráma tárult elénk! A melegtől kitikkadt csapatnak jól jött, hogy a visszafelé utat már nem gyalog, hanem szafari-busszal lehetett megtenni. A szellős kocsikban jól esett a száguldás! Noszvajon keresztül érkeztünk meg újra Bogácsra.

 

  1. 06. 14. csütörtök

Reggeli után mindent betuszkoltunk a bőröndökbe, s felpakoltuk a teherautóra csomagjainkat. Tíz óra után búcsút intettünk a tábornak. Jó volt itt! Rövid buszozás után Mezőkövesdre érkeztünk, ahol a játszótérre ebédet rendeltünk. Olyan finom volt a rántott hús és a hasábburgonya, hogy alig volt valakinek a tányérján egy kis maradék! Ezt és a hétfői pizzát egy pályázat kereteiből fizette az iskola. Ezúton is köszönjük! Utána még jó sok idő maradt a játékra, s szerencsére a szemerkélő eső is elállt. Majd bementünk a “Jézus Szíve” templomba, ahol a templom őre mesélt annak építéséről, a belső díszítésekről, a különleges, matyó ruhában megfestett alakokról. Búcsúzóként még egy eredeti matyó inget, kalapot és surcot (kötényt) is felvett a kedvünkért. Végül a Matyó Múzeumot kerestük fel. A múzeum gyűjteményében megcsodálhattuk a matyó viseleteket, hímzéseket, szőtteseket. Megismerhettük a paraszti élet eszközeit, bútorait, cserépedényeit is. Fagyizással zártuk programjainkat.

Köszönjük Karlik Sándor és Nagy Tamás apukáknak, hogy úticsomagjainkat elszállították az erdei iskolába, ezzel nagyban megkönnyítve az utazást!

A múzeumi belépőket iskolánk alapítványa fizette, köszönjük az anyagi támogatást!

Mindannyian jól éreztük magunkat az erdei iskolában, reméljük, hogy az együtt töltött idő maradandó élményeket hozott!

 

                                                            Turócziné Németh Anna és Tóth Tünde

                                                                                    osztályfőnökök