2018. október 28-án családi programot szerveztünk a túrázni vágyóknak. Vonattal utaztunk Bélapátfalvára, ahonnan 8 és fél km-es túránk indult. A gyári tóig esőkabátban tettük meg az utat, mert még csapkodott az eső, de szerencsére ennyi csapadékkal meg is úsztuk a napot! A Bél-kő lábánál meghúzódó tó szépséges látvány volt az őszi tájban. Kicsit elidőztünk itt, megnéztük, milyen halat sikerült a horgásznak kifognia, etettük a vadkacsákat, készítettünk néhány fotót, majd nekivágtunk a hegyeknek. Bekanyarodtunk a Lóczy-forráshoz is, de ezúttal csak kis erecske folydogált az alján. Utunk során figyeltük a jellegzetes fákat, gyűjtöttünk leveleket, terméseket, fakérget. A fenyveshez érve bementünk a mélyére, ahol tapasztalhattuk, hogy mennyivel sötétebb egy ilyen erdő, s alján milyen puha a sok éves tűlevél-szőnyeg. Majd visszakanyarodtunk a jelzett turistaútra, s a katonasírok felé vettük az irányt. Jó kis kaptatók izzasztották meg a csapatot, s az úticélhoz közeledve még fakitermelés zajára is felfigyelhettünk. Szerencsére pont 12 órára érkeztünk ide, s a favágók is leálltak az ebédidő miatt. A katonasíroknál letelepedtünk, és jóízűen falatoztunk az otthonról hozott finomságokból. Innen már végig lefelé vezetett az utunk. A lehullott avar olyan vastag volt, hogy a negyven fős csapat léptei messzire elhallatszottak. A meredek lejtőkön haladva, ki itt, ki ott huppant fenékre, de voltak olyanok is, akik esés nélkül leereszkedtek. A körtúra végén újra a tónál kötöttünk ki, ahol még egy órányi játékra, futkározásra is jutott idő. Akadt azért olyan is, aki a patak mellett bokáig elmerült a sárban, olyan is, aki kissé becsúszott a tó vizébe, s kölcsönzokniban, nejlonzacskóval bélelt cipőben jött haza. A játék és a pihenő után vidáman tettük meg az utat a vonatmegállóig. Igaz, a tömött vonaton nem mindenkinek jutott ülőhely, de ez sem szegte kedvünket! A 29 diák és a 11 felnőtt jóleső fáradtsággal térhetett haza. Jó volt együtt tölteni ezt a napot!
Tóth Tünde, Ötvösné Perge Edit, Gregusné Szentgyörgyi Éva
