A pályázatot az előző tanév végén harmadik alkalommal adtuk be, a már jól ismert és felkészült mentorral és egy közösen kidolgozott, igényes programmal. Nagyon örültünk, hogy harmadik alkalommal is nyertünk – 935 081 ft-ot – s meg tudunk valósítani hasznos beszerzéseket és programokat. Sajnos újratervezésre és átprogramozásra volt szükség szeptemberben, amikor kiderült, hogy a kisebbik autista kisfiút elvitték az iskolánkból.

A pályázat azzal a céllal íródott meg, hogy az iskolában integráltan tanuló autizmussal élő diákkal közvetlenül foglalkozó pedagógusok minden segítséget megkapjanak. A diák és a szülő részt tudjon venni olyan rendezvényen, melyen találkozhatnak kortársakkal, megismerkedhetnek szakemberekkel, akiktől ők is információkhoz juthatnak. Fontosnak tartottam a tapasztalatcserét, hisz kis országunkban csak néhány helyen található minta értékű kezdeményezés autizmussal élők oktatására, nevelésére.

A pályázat megvalósulási időszaka 2018 november és 2019 június közötti időszakban történt a szakmai terv alapján, mely 7 szakaszra készült. Legfontosabb feladat a tantestület érzékenyítése volt, mert egyre több probléma mutatkozott az autizmussal élő diák befogadásával, valamint a tananyag adaptáció kérdésével. Tisztán látszik, hogy ezen a téren van még tennivaló.

Ugyancsak fontos eleme volt a pályázatnak két kolléga – az osztályfőnökök – 30 órás képzése Budapesten, az Autizmus Alapítvány alapozó tanfolyamán. Nem ők az elsők, akik elvégzik ezt a tanfolyamot (és szerencsére nagyon hasznosnak ítélték), talán eljön majd az idő, amikor minden kollégánk legalább alapszintű autizmus tudással rendelkezik a minőségi ellátás érdekében.

Szintén jelentős volt az Országos Szakmai Napon való részvétel, ahol a konzultációs lehetőségek mellett egy sikeres integráció bemutatását láttuk, majd az AOSZ konferencia, ahol a szülői életminőséget vizsgáló MASZK projekt és a Digitális hozzáférést támogató DATA program eredményeiről hallgatott előadások után az Andrássy Élményközpontban kapcsolódhattunk ki a gyerekekkel (bevonva ebbe a tanulónk testvérét is). Nagyon pozitívnak tartottam, hogy az egyiken az osztályfőnökkel, a másikon a szülővel tudtunk részt venni.

A diákunk ötödik osztályos volt a pályázat ideje alatt, nagyon sok nehézséggel kellett megbirkóznia. Az új környezet, az osztálytermek közti vándorlások, a rengeteg új tanár nagy kihívások elé állította őt. A rengeteg inger, a szünetekben a strukturálatlan idő problémás viselkedések sokaságát idézte elő. Voltak törekvések a kihívást jelentő viselkedések jegyzőkönyvezésére, az abból következő szabályrendszer és jutalmazási eszköztár kialakítására, mely hullámzó mértékű hatékonyságot mutatott, jelezve ezzel azt, hogy van még dolgunk a témával kapcsolatban. Eközben a kétszemélyes helyzetekben sokat foglalkoztunk a beszerzett Ö.T.V.E.N eszközcsomag használatával az énkép, önismeret fejlesztésével, a kommunikációs készségekkel, a viselkedési anomáliák megbeszélésével, stratégiák kialakításával. Szerencsére a tanulónk jó intellektusú, bízom benne, hogy a megkezdett munka a megfelelő alapról folytatódhat a következő években, amihez elengedhetetlen a kollégák együttműködése is.

A pályázatba bevont osztályfőnökkel a mentornak is volt alkalma a tanuló aktuális problémáiról beszélni. Sikernek könyvelhetjük el, hogy egy-egy probléma felmerülésekor nem a gyermeket okolta, hanem az összefüggéseket kereste, a kiváltó okokra próbált rájönni, hogy ezt a következőkben ki tudja kerülni. A preventív gondolkodás dominált a kollégánál, ez mindenképpen előremutató és minta értékű.

A pályázat zárásaként megtartott disszemináció azt mutatja, hogy többen érdeklődnek a téma iránt, hisz már tapasztalatok is bizonyítják, hogy az autizmussal élő gyermekek száma egyre gyorsabban növekszik. A befogadó intézmények szeretnének szakszerű ellátást biztosítani a hozzájuk érkező gyermekeknek, ehhez pedig külső szakmai segítségre szorulnak. Örültem, hogy az érdeklődők a záró előadás után konkrét kérdésekkel jelezték az érdeklődésüket, igényüket a konkrét témák megbeszélésére.

Összességében a pályázati programot nagyon hasznosnak találtam, remélem, hogy a lassan beérő autizmus-tudatosság egyre könnyebbé teszi majd mind a diák(ok), mind a pedagógusok életét. Magam azon leszek, hogy minden tőlem telhető segítséget megadjak ehhez.

                                                                                                                      Bata Teodóra

                                                                                                                      gyógypedagógus