Határtalanul!
2024. április 29. – május 2.

A kirándulásunkat igyekeztünk úgy tervezni, hogy kellőképpen változatos programok keretén belül mutassuk meg tanulóinknak a Felvidék természeti csodáit; járjuk be néhány régi magyar város utcáit, tereit; rójuk le tiszteletünket történelmi nagyjaink előtt; valamint adjunk lehetőséget bepillantást nyerni a diaszpórában élő nemzettársaink, leginkább hasonló korú gyerekek életébe.
Iskolánktól elindulva, Kassa történelmi belvárosa felé vettük az utunkat, ahol a városlátogatás során felkerestük a főbb látnivalókat, koszorút helyeztünk el Rákóczi kriptájában. Útban a szállás felé megkerestük az Ájfalucska melletti vízeséseket, majd eljutottunk a Várhosszúréten található szállásunkra. A szobák elfoglalása, majd a vacsora után a gyerekek felfedezték a környéket, megtalálva a közeli focipályát, ahová minden este kijártak játszani, és barátkoztak össze néhány helyi fiatallal.
Másnap kis változás állt be a tervezethez képest, mivel az oktatási intézménynek egyéb programjai miatt csak ez a nap volt alkalmas egy rövid látogatásra. Ennek során átnyújtottuk az ajándékcsomagunkat (vásárolt sportszerek, magyar nyelvű foglalkoztató könyvek, munkafüzetek), majd egy rövid bejárást tettünk az intézményben, és beszélgethettünk kollégákkal, kortárs diákokkal.
A továbbiakban Rozsnyó utcáin sétálva bejártuk a belvárost, imádkoztunk a ferencesek templomában, megkoszorúztuk a Kossuth szobrot, majd az erre a napra tervezett természetjárás következett. Utunk a Tamásfalvi kilátóhoz vezetett, ahol a(z egyébként a kirándulásunk mindegyik napjára jellemző) csodás, tiszta, napsütéses időben gyönyörködtünk a szurdok szédítő mélységében, valamint a hófödte Magas-Tátra lélegzetelállító panorámájában. A szállásra vezető úton egy spontán ‘főtérbejárást’ ejtettünk meg Igló központjában. A szállásra visszatérve a vacsorát követően a már ismert sportprogram után kis beszélgetéssel, a látottak felidézésével, az átélt események megbeszélésével zártuk a napot.
Május 1-jén Késmárkon keresztül vezetett az utunk, a szokásos programelemekkel: a vár bejárása, koszorúzás Thököly lovasszobránál, a főtér és környéke, a főbb látnivalók felkeresése, imádkozás a fatemplom előtt (ez is és az evangélikus templom is zárva volt ottjártunkkor).
A természeti szépséget ezen a napon Ótátrafüreden kaptuk: a Tarajka lábától indulva jutottunk el a Tar-pataki vízeséshez, ahol impozáns látványban volt részünk; emberméretűnél nagyobb, gigantikus sziklák, kristálytiszta, szinte jéghideg, gigantikus erővel lezúgó víztömeg. Tanulóinkkal megfigyelhettük a víz felszínalakító munkáját, mindezt helyenként havas csúcsokkal körbevéve. A többség kis pihenést iktatott be, viszont egy maroknyi aktív tanulóval felkapaszkodtunk a Reiner menedékházig, ahol a serpák sok nehézséggel tarkított munkáját képzeltük el. Újraegyesülve a csapattal felkapaszkodtunk a Tarajkához, egy csoportkép készítése után indulás a buszhoz, majd vissza a szállásra.
A fentebb már említett esti programon túl a hazaútra való készülés, rendrakás a szobákban volt a teendőnk.
Utolsó nap elköszöntünk vendéglátónktól, majd elindultunk Betlérre.
Itt – a tapasztalatok alapján – azt mondhatjuk, hogy egy múzeumban tartott rendhagyó történelemórán vettünk részt, annyi információt, élményt kaptunk a gyerekekkel a kastély idegenvezetővel történő bejárása során, majd egy kis bazározás és az ebéd elköltése után indultunk haza. Mielőtt beléptünk volna Magyarországra, diákjainkkal – a feszes program miatt egyedüli alkalommal a kirándulás során – bementünk egy nagyobb boltba, ahol a helyi finomságokból alaposan bespájzoltak a hazaútra és ajándékként a családtagjaiknak.
A kora délutáni hazaérkezéskor a szülők kérdéseire a legtöbbször az a válasz hangzott el, hogy “Igen, nagyon!”.

A tanulmányi kirándulásunk megvalósításáért köszönjük a támogatást!